• Az intraaortikus ballonpumpától származó pulzálás hozzáadódhat az oximéter pulzusszámkijelzőjén megjelenő pulzusszámhoz.
Ilyenkor EKG segítségével ellenőrizze a beteg pulzusszámát.
• Az érzékelőn nem szabad szemmel látható sérülésnek, elszíneződésnek vagy sérülésnek lennie. Ha az érzékelő elszíneződött
vagy sérült, ne használja tovább. Soha ne használjon sérült vagy szabadon lévő elektromos áramkörrel rendelkező érzékelőt.
• A beteg belegabalyodásának vagy megfojtásának elkerülése érdekében a vezeték és a betegvezeték elvezetését kellő
körültekintéssel kell végezni.
• Ha teljestest-besugárzás közben pulzoximetriát használ, tartsa az érzékelőt a sugármezőn kívül. Ha az érzékelő sugárzásnak van
kitéve, akkor az aktív besugárzási időtartam alatt előfordulhat, hogy a leolvasott értékek pontatlanná válnak vagy az egység
nullát mutat.
• Ne használja az érzékelőt MRI-vizsgálat közben vagy MRI-környezetben.
• A nagy erősségű környezeti fényforrások, például a sebészeti lámpák (különösen a xenon fényforrásúak), a bilirubinlámpák, a
fluoreszcens fények, az infravörös melegítőlámpák és a közvetlen napfény ronthatják az érzékelő által nyújtott teljesítményt.
• A környező fény okozta zavarás megelőzése érdekében ellenőrizze, hogy az érzékelő megfelelően lett-e felhelyezve, és
ha szükséges, takarja le a mérési területet egy opálos anyaggal. Ezen óvintézkedés erős környezeti fényviszonyok közötti
betartásának elmulasztása pontatlan mérésekhez vezethet.
• Magas COHb- vagy MetHb-szint előfordulhat látszólag normális SpO2-szint esetén is. Ha magas COHb- vagy MetHb-szint
gyanítható, akkor a vérmintát laboratóriumi úton (CO-oximetriával) elemezni kell.
• Az emelkedett karboxi-hemoglobin- (COHb-) szint pontatlan SpO2-mérésekhez vezethet.
• Az emelkedett methemoglobinszint (MetHb) pontatlan SpO2-mérésekhez vezethet.
• Az emelkedett összbilirubinszint pontatlan SpO2-mérésekhez vezethet.
• Az éren belül alkalmazott kontrasztanyagok, mint például az indocianinzöld és a metilénkék, valamint a külsőleg alkalmazott
színező- és bevonóanyagok (például a nem ehető tinta) pontatlan SpO2-mérésekhez vezethetnek.
• Pontatlan SpO2-értéket okozhat a súlyos anémia, az alacsony artériás perfúzió, illetve a mozgási műtermék.
• A károsodás megelőzése érdekében az érzékelőt ne áztassa és ne merítse semmilyen folyadékoldatba. Ne kísérelje meg
sterilizálni az érzékelőt.
• Semmilyen módon ne módosítsa vagy változtassa meg az érzékelőt. A megváltoztatás és a módosítás hatással lehet az eszköz
teljesítményére és/vagy pontosságára.
• Ne kísérelje meg a Masimo érzékelőket és betegvezetékeket újrafelhasználni több betegen, újrafeldolgozni, helyreállítani vagy
újrahasznosítani, mert ezek az eljárások károsíthatják az elektromos alkatrészeket, ami a beteg sérüléséhez vezethet.
HASZNÁLATI UTASÍTÁSOK
A) A monitorozási hely kiválasztása
VIGYÁZAT! Az érzékelő alkalmazása előtt győződjön meg róla, hogy az érzékelő fizikailag sértetlen, nincsenek rajta törött,
kirojtolódott vagy sérült részek.
• További információkért lásd az 1. ábrát. A javasolt mérési hely a fül belső felszínének mély része (cavum conchae
[A]). (Az ábra hivatkozik még a következő helyekre: tragus [B], fülcimpa [C] és a helix gyöke [D].)
• A monitorozási helynek tisztának kell lennie. Az érzékelő felhelyezése előtt ellenőrizni kell, hogy a monitorozási hely
tiszta, nincs-e kivörösödve vagy megduzzadva, illetve nem észlelhető-e rajta fertőzés vagy szövetkárosodás.
B) Az érzékelő csatlakoztatása a beteghez
1.
Bontsa fel a tasakot, és vegye ki az érzékelőt.
2.
A további információkért lásd a 2. ábrát. Igazítsa az érzékelőt úgy, hogy a sugárforrást tartalmazó lábon lévő csillag
(1) a beteg fülének elülső részén helyezkedjen el. Finoman húzza szét a sugárforrást és a vevőt tartalmazó lábakat,
hogy azok ne érintkezzenek a fülcimpával. Helyezze a sugárforrást tartalmazó lábat a fülbe úgy, hogy az a fül belső
felszínének mély részébe (cavum conchae) illeszkedjen.
3.
Helyezze a vevőt tartalmazó lábat a fül hátsó részére (2). A vevőt tartalmazó résznek fel kell feküdnie a fül hátsó részére
anélkül, hogy alágyűrődne a lap bármelyik része.
4.
Igazítsa az érzékelő vájatának alját (3) úgy, hogy az illeszkedjen a fülcimpa legkisebb része alá. A beteg kényelme
érdekében az E1 fülérzékelő állása a felhelyezés után is módosítható. Ellenőrizze, hogy az érzékelő nem nyomja-e a
bőrt. Javasoljuk, hogy a sugárforrást tartalmazó rész ne érjen hozzá a tragushoz.
5.
Ha a Masimo fülérzékelő nem illeszkedik megfelelően a fülre, vegye fontolóra egy újrafelhasználható vagy öntapadó
Masimo érzékelő alkalmazását egy másik mérési helyen.
6.
A beteg fordítsa a fejét az érzékelő rögzítési helyének oldalához képest ellenkező oldalra. Csatlakoztassa a horgonytalpat a
horgonytalphoz vezető vezetékhez. Távolítsa el a leválasztócsíkot a horgonytalpról. Rögzítse a talpat a beteg bőréhez a váll
területén. Lásd a 3. ábrát. A horgonytalpat ne a beteg ruházatához erősítse.
C) Az érzékelő csatlakoztatása a betegvezetékhez
LNCS
1. További információkért lásd a 4a. ábrát. Igazítsa az érzékelő és a betegvezeték csatlakozóját a megfelelő irányba, majd
illessze az érzékelő csatlakozóit teljesen a betegvezeték csatlakozójába.
2. Lásd a 4b. ábrát. Csukja le teljesen a védőlapot.
M-LNCS
1. Lásd az 5. ábrát. Csatlakoztassa az érzékelő csatlakozóját a betegvezeték csatlakozójához a bemutatottak szerint.
2. Illessze az érzékelő csatlakozóját teljesen a betegvezeték csatlakozójába, amíg a helyére nem kattan.
MEGJEGYZÉS: A felerősítési helyek megváltoztatásakor vagy az érzékelő ismételt felhelyezésekor először helyezze fel az érzékelőt
a monitorozási helyre, majd csatlakoztassa a betegvezetéket az érzékelőhöz.
Gyógyszeres és fizikai terheléses vizsgálat
1. Erősítse az E1 fülérzékelőt a betegre a „B" részben (Az érzékelő felhelyezése a betegre) leírtak szerint.
2. A beteg kifejezett mozgása közben kerülje az érzékelő felesleges mozgatását. Vezesse el a fülérzékelő vezetékét az áll
alatt, majd rögzítse a vezetéket a fejpánt alá a fej érzékelővel ellentétes oldalán.
60
6041L-eIFU-0421